Gyerekszáj

Mikor Petit vártam, sokat meséltünk Mikinek, hogy milyen lesz majd a kistestvére, ha megszületik. Magyaráztuk, hogy sokat fog aludni, nem tud még majd „nagyfiúsan” játszani, pici lesz és kis törékeny.

Hazahoztuk Petit a klinikáról, a férjem be akarta tenni a picit a kiságyba.

Miki odaugrott hozzá.

– Jajj apuka, vigyázva tedd le, el ne törjön Petike, tudod milyen kis törékeny!

Egy alkalommal vacsorára voltunk hivatalosak a barátainkhoz. Nagyon finom, de – legalábbis gyerekek számára – elég különleges ételek kerültek az asztalra. Petikém (négy éves volt) csak csipegette a vacsorát. Mariann, a háziasszony érdeklődött:

– Na, Petikém? Milyen a husi? Ízlik?

Láttam, Petike kínban van, hogy most udvarias legyen vagy őszinte.

–  Hát… kicsit rossz, de azért jó! – felelte. 

Más alkalommal is vendégségben voltunk a gyerekekkel együtt kedves barátainknál. Akkor 4 éves középső fiunk már csak turkálta az elé tett hatalmas adag ételt, láttam rajta, hogy nem bír többet enni.

Házigazdánk, kicsit szigorúan rászólt gyermekünkre.

– Petikém, a helyedben megenném azt a finom lazacot!

– Nyugodtan megeheted Marci bácsi, én már úgysem kérem – válaszolta mosolyogva Peti.

A Balatonon nyaraltunk. Öt éves fiunk, aki nagy állatbarát és természetbúvár, horgászni szeretett volna. Kiültünk együtt a mólóra, kezdetleges kis horgászfelszerelésünkkel és a kenyérgalacsinból gyúrt csalinkkal vártuk a nagy kapást. Múltak a percek eredménytelenül, bár Peti lelkesedése és türelme nem lankadt. A parton ülő idős horgász férfi látva elszántságunkat, odajött segíteni.

– Kisfiam! Az a gond, hogy ilyen nagy horoggal nem fogsz kis halat fogni!

– De bácsi! Hiszen nem is kis halat akarok fogni!

Andriskánk (26 hónapos) az ölemben ült, s egy szép állatos könyvet olvastunk. Tudományát büszkén mutogatva most ő mesélt nekem.

– Anyucica, nézd, ez egy „oloszlán”, itt egy „tidlis”, ezek „olszalvúk”.

A következő képen denevérek csimpaszkodtak a faágon fejjel lefelé. Andriska picit törte a fejét, majd magabiztosan kivágta magát.

– Ez meg itt egy valami.

Mikor a nagyobb gyerekek kisebbek voltak, évről-évre nagy izgalommal vártuk a Mikulást és a Jézuskát. Elkészültek a kívánságlisták is, amiket lerajzoltunk, és kitettük a gyerekszoba ablakába, hogy a Mikulás messziről is el tudja olvasni. Az egyik évben Miki (öt éves volt) kívánságlistája túl hosszú volt, s a férjemmel igyekeztünk rávenni, hogy kicsit kevesebb ajándékot kérjen.

– Tudod, Miklóska, a Mikulás nagyon sok gyereknek visz ajándékot, és ha mindazt elhozza amit te kérsz, akkor már más nem is fér a puttonyába. El sem bír cipelni ennyi mindent Lappföldről.

– Tudod mit anyuka? Akkor majd megírom neki, hogy szövetkezzen össze a Jézuskával, és hozzák el ketten!

Karácsonykor együtt örültünk a gyerekekkel a fa alatt a sok szép ajándéknak. Másnap reggel elmentünk a templomba megnézni a kis jászolt. Magyaráztuk Mikinek (három és fél éves), hogy az a kis csecsemő a kis Jézuska, előtte a három király…

– Csak tudnám, hogy ez a szegény pici baba hogyan bírta el azt a sok ajándékot, amit tegnap este hozott nekem?

Eljött hozzánk a biztosítási ügynök barátunk, hogy életbiztosítást kössünk a fél éves Petike javára. Miklóska (három éves volt) odakuporodott mellém a fotelba, és súgva kérdezte:

– A biztosítási néni hova fogja kötni azt a biztosítást? Petike kezére?

Vendégek jöttek hozzánk. A két nagyobbik gyerekünk (kettő és négy évesek) ugrándozva vezették a barátainkat körbe a lakásban.

– Ez itt a gyerekszoba, mi itt szoktunk játszani és aludni.

– Ez a dolgozószoba, apuka itt szokott komputerezni.

– Ez pedig itt anyuka szobácskája – vezette be Miki a konyhába a vendégeket.

Miki kiscsoportos óvis volt. Mikulás előtt az volt a feladatuk egy foglalkozáson, hogy rajzolják bele egy kartonból kivágott mikulászacskóba, hogy mit kérnek a Télapótól. Délután, mikor mentem Mikiért, az óvónéni panaszkodott, hogy az én kisfiam hozzá sem kezdett a rajzhoz. Miközben sétáltunk hazafelé, próbáltam kipuhatolni, vajon miért nem volt kedve rajzolni.

– Anyuka! Tudod, hogy szerelőpadot kértem a Mikulás bácsitól. Az hogyan férne el egy ilyen pici zacskóban?