Ma szilvalekváros barátfülét akartam sütni a gyerekeimnek, így elővettem nagymamám ütött-kopott, zsírfoltokkal tarkított, de számomra mégis oly kedves szakácskönyvét. Nem is könyv ez, hanem egy kockás füzet, amibe mami 1932-től egészen haláláig, 1996-ig gyűjtötte a receptjeit. Minden bejegyzés mellett van egy rövid megjegyzés, "Kis Rózsinak sütöttem", vagy "Novák Lidike receptje", "András kedvence"... minden oldal egy kedves emlék, egy elfeledhetetlen íz a számban.
A füzet utolsó lapján áll egy ajánlás:
"Édes Rózsikám!
Nagyon-nagyon nagy szeretettel adom neked, és ajánlom ezt a néhány lapot, azért, hogyha belenézel jussak az eszedbe.
Ha lesz az életedben valami, amit el nem érsz, - tanulj lemondani! Légy mindig erős! - a lemondás és a lelki erő nemes lélekre vall!
Nagyon szeretlek, Rózsikám!
Testvérkéd, Piroska
1932.szeptember 29. "
Piroska a tizenhat éves nagylány a gazdasági világválság küszöbén, a második világháború, az államosítás, az 1956-os forradalom előtt írta ezeket a sorokat testvérének, remélvén, hogy az általa örökérvényűnek hitt erkölcsi értékek iránytűként fognak szolgálni a nővérének. Ahogyan mamit szerettem és ismertem, ez így is lett.
Hiába követem mami receptjeit hűen, az étel vagy a süti mindig csak hasonló ahhoz, ahogyan azt felidézem, ő hogyan készítette. Nincs benne mamikám áldott keze munkája, a főzés iránti szeretete és az irántunk tanúsított mérhetetlen gondoskodása. Másrészt nem találok már "egy kanál jó tejfölt" a sűrítéshez, mert a hipermarketekben kapható két hónapig is frissen maradó tejfölnek nevezett emulgeált, ízfokozott, és savmegkötött vackot kell az ételbe tennem. Ugyanígy, a "tegnap kitett tej fölét" sem tudom lekanalazni ha tejszínre van szükségem, mert olyan a mai tejnek nincs. A „zöld kardigános” nénitől vásárolt házi túró nélkül is üres, és tartalom nélküli lesz a túrós lepényem. (Már soha nem tudom meg, hogy hívták a túrót áruló nénit a piacon, akit ahányszor csak láttam, mindig zöld kardigánban ücsörgött fázósan a kofák között a portékája mellett. Én ragasztottam rá négy éves koromban ezt a nevet, és később már mindenki úgy mondta otthon, „na megyek a zöld kardigánoshoz túróért”.)
Nemcsak a receptek váltak kivitelezhetetlenné, hanem azokat az erkölcsi értékeket - és az ehhez hasonló örök érvényűnek hitt belső értékeket - is veszélyben látom amiket az ajánlás tartalmaz.
Vajon tudunk e majd a gyerekeinknek olyan életvezetési tanácsot adni, amit 64 éven keresztül „megőriznek”.
A mai világban minden elérhető, megvásárolható és megoldható. A gyerekeinket befolyásoló környezetünk, az életünkre rátelepedő médiák mást sem sugároznak: mint vedd meg a még jobbat, még szebbet és a legmodernebbet, dobd ki az ósdit, harcold ki magadnak, légy sikeres, szép és menő!
Leginkább ahhoz keresnék most receptet, hogy hogyan konzerváljam ebben azt értékvesztett világban a morális értékeinket a gyerekeim számára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése