Az ing

    Iván kilépett az elegáns szállodai szoba erkélyére. Önkéntelenül is elmosolyodott. Az eléje táruló fantasztikus látvány és a reá váró izgalmas éjszaka ígérete hozta ilyen lázba. Beszippantotta a Rambla del Mar sós, fűszeres levegőjét. Bár már este nyolc óra is elmúlt, de így, július derekán Barcelonában még nem nyugodott le a Nap, búcsúzóul varázslatos bíbor színre festette a strandolók meztelen bőrét és a kikötő fehér vitorlásait. A férfi nézte a tengerparton sétáló vidám fiatalokat. Néhányan röplabdáztak a homokos fövenyen felállított hálóknál. Mások a tengerben fröcskölték egymást, közben nagyokat sikongattak. Amott két lány a pálmafák közé kifeszített kötélen egyensúlyozott.

 Iván most nem gondolkodott, csak élvezni akarta a pillanat varázsát. Úgy érezte, szétveti a boldogság, az erő, s ez az érzés mámorító volt, végre újra élt! Hirtelen kamasszá változott, aki magas csúcsokat hódít meg, távoli tájakat vesz birtokba, siklóernyővel száll a magas égbolton a hűs tenger habjai felett.

Zajt hallott a fürdőszoba felől. Talán Andi elkészült – gondolta, és máris kiszáradt a torka az izgalomtól. A szobában álló aranykeretes biedermeier tükör elé sétált és lassan ő is vetkőzni kezdett. Levetette a zakóját, kicsit megrázogatta, a szöszöket, porszemeket gondosan lesöpörte a felöltő válláról, majd a szekrény oldalán lógó vállfára akasztotta. A nyakkendőjét is kioldotta és az öltöny vállára fektette. Az ing következett. A felső gomb nem akart engedelmeskedni, hosszasan bajlódott vele. Iván tekintete összeakadt a tükörből szembenéző képmásával. Deresedő hajú, markáns férfiarc nézett vissza rá. Végigsimította az állát, és minden szerénytelenség nélkül meg kellett állapítania, hogy még mindig igen vonzó a megjelenése. Meleg tekintetű, barna szemei lágyítják szigorú vonásait. Vajon Andit mi foghatta meg benne? Talán a mosolya? A fellépése? A modora és stílusa? De nem is érdekes… A fürdőszobában készülődő nő nála több, mint tíz évvel fiatalabb, gyönyörű teremtés. Olyan, mint egy érett, roppanós cseresznye, ami után vágyakozik az ember, hogy beleharapjon, ízlelgesse, érezze a kemény húst, amit a fogaival marcangolhat. A fésülködőasztalon álló hosszú, szép metszésű kristálypohárhoz nyúlt és kortyolt egyet a gyöngyöző, hűs pezsgőből. Tovább vetkőzött, ám hirtelen megállt a keze. Emlékezett rá, hogy ez az inggomb szakadt le a múltkor, és lám, a felesége máris gondosan visszavarrta. Minden egyes gomb azonos irányban van átöltve az ing színével egyező árnyalatú cérnával. Emike gondoskodó, szerető kezeinek igényes munkája!  A felesége sohasem volt hódító díva, mint amilyen Andrea. Inkább decens szépség, okos, odaadó, szellemes, mégis titokzatos, akivel mindenről lehet beszélgetni, akit minden érdekel. Igazán veszélyes, hiszen a férfi az ilyen nőt nem megkapni akarja, hanem menthetetlenül beleszeret…

Iván sietősen visszagombolkozott. Lekapta a vállfáról a zakóját és a nyakkendőjét – bár a hanyagság mindig távol állt tőle – most gyorsan a zsebébe gyűrte. Már éppen a kilincsen volt a keze, amikor mögötte kinyílt a fürdőszoba ajtaja. Andrea állt előtte egy szál törülközőbe burkolózva, illatosan, üdén, kívánatosan. Amikor meglátta, hogy Iván éppen távozni készül, mosolya az arcára fagyott és értetlenül nézett a férfira.

– De hát mi a baj?

– Baj? Nem, semmi! Most már minden rendben van! Bocsáss meg, kérlek! – szólt kurtán a férfi, majd sietősen becsukta maga mögött az ajtót.

A szállodából kilépve nagyot szippantott a tengerparti, sós levegőből. Megfiatalodva, sietős léptekkel indult el hazafelé…