2010. november 15., hétfő

Az évszakok színei - Ősz - képekben

Augusztus végén az esték hűvösebbre fordulnak és a közelben lesben álló ősz belecsíp a nyárba, egyértelműen értésünkre adva, hogy meg vannak számlálva a csodás, forró és izgalmakkal teli nyári napok -  mérhetetlen szomorúság tölt el. Olyan érzés, mintha elveszítenék valakit. Bár még lehetnek szép őszi napok, de az a napfény már nem perzsel és nem melegít át, hanem inkább csak világít, úgy ahogyan egy régen elveszített szerettünk vagy ismerősünk arcát is fel tudjuk idézni, de tekintete már nem ragyoghat ránk. Az ősz az esős szürke napjaival, a csontig hatoló hideg párával, a szomorú ünnepeivel mindig az elmúlást idézi fel bennem.
Az idei ősz  most mégis kicsit más, mert újra van egy pici kis ember a családban, és bármennyire is  lehangolttá tesz ez az évszak, a két éves Andrissal most újra egy nagy felfedező útra indulok, és már-már az ő radarkészülékével kezdem szemlélni és érezni az átalakuló természet színeit.
Hogyan is felejthettem el, hogy milyen csodás érzés a fényes hátú, csillogó, sötétbarna vadgesztenyéket gyűjtögetni, és szinte eszeveszett izgalomban versengeni egymással, hogy melyikünk  talál többet. Vagy milyen mókás kaland  a három fiammal  együtt  lámpást készíteni egy okkersárga sütőtökből a halloweni partyra.
Olyan iszonyú gyorsan telnek a napok, hetek, hónapok és így szépen fölöttünk az egész élet. Annyira hálás vagyok a gyerekeimnek, hogy emlékeztetnek, minden napot, minden pillanatot meg kell élnünk, legyen az  egy fantasztikus nyári nap, az undok ősz,  a varázslatos hideg tél, vagy az újra reményt hozó tavasz. Így most együtt  újra felfedeztük,

az aranyló őszt, aki színeivel elbűvöl és elvarázsol egy pici embert.














A sápadt és arisztokratikus hercegnőt, a dekadens szépséget.
















Vannak hiú lázadók, akik dacolnak a hideggel, és  szépségükkel megszégyenítik az elmúlást.












Egy apró kis élet novemberben is utat tör magának.












Könnycseppek vagy talán igazgyöngyök?











 Szabó Lőrinc: Őszi fák

"Beragyogsz: ha kisüt a nap,
ezer meg ezer kis kezed
egyenkint markolja a fát,
és fölgyújtja a végső perceket:
gyönyörű vagy! S akármilyen
reménytelen,
ez a tékozló szépség, ez a dac
tetszik nekem"







A fényképek Sebesvizen - Mátra (2009.nov.) és Siófokon (2010.november) készültek.

Nincsenek megjegyzések:

A gesztenyepüré

Ma megint előkerült „mami szakácskönyve”, tudjátok, az az ütött-kopott, zsírfoltokkal tarkított barna füzet, a drága kincs, aminek a...