Játszótéri körkép

Fegyelmezetten, kézen fogva egymást, nagycsoportos ovisok érkeznek a játszótérre. Az óvónéni türelmesen elmondja a szabályokat, majd huss, a gyerekek a szélrózsa minden irányába elszaladnak.

A csoport alfa fiúja persze azonnal a legmagasabb mászókához rohan, válla fölött hátrapillantva elégedetten nyugtázza, hogy a társai szorosan ott loholnak mögötte.

Hamarosan felfedezem a vagány kisfiút. Haja divatosan rövidre nyírott, a fejtetején taréjba zselézve. Trendi farmernadrágjának térdén folt éktelenkedik, farzsebe leszakadva. Amikor elmosolyodik, elővillannak lecsorbult metszőfogai, amikkel vagy a járdaszegélybe, vagy egy korlátba harapott. Neki is számos követője van, de láthatólag őt csak a játék öröme érdekli, nem a kivívott tekintélye.

Mellette kapaszkodik a mászókán a vagány kislány. Méregdrága ruhájában csúszik-mászik, nagyokat kacag a fiúkoszorúban. Ő az, akinek mindig is fiú barátai lesznek, és az összes szép lány titkon irigyelni fogja.

Nem kell sokáig keresnem a kis zsenit.  A játszótér szélén felfedezem őt. Egy padon kuporog és a zsebéből előrántott nagyítójával elmélyülten tanulmányozza a bokrok aljából összeszedett fehérre szikkadt kutyagumit, madártollat, fűcsomót és egyéb kincseket.

A mama kedvence az élére vasalt sötét nadrágjában és a kockás kabátkában a tér közepén tétovázik. Tesz egy lépést a fiúk felé, majd megtorpan, látván, hogy kisebb verekedés tört ki a mászófal birtoklásáért, majd inkább lekuporodik a kavicsra a lányok közelében és csendesen hallgatja csacsogásukat.

A vakmerő elsőként mászik fel a kötélmászóka hegyébe. Nem tud lejönni, sírni szégyell, így meglapul és várja, hogy az óvónéni felmásszon érte.

A józan csak a mászóka közepéig ment fel, ott most biztonságban, ügyesen járkál körbe-körbe, bölcsen ingatja a fejét, amint felpillant a csúcson kapaszkodó vakmerőre.

A  mérleghintánál rózsaszín szigetet képeznek a „hello kittys” lányok. Talpig pinkben, hajráfokkal, csüngő-büngő fülbevalókkal felékesítve beszélik meg apró csajos titkaikat. Őket figyelik félszegen a sohasem lesznek hello kittys lányok, akik már beletörődtek perifériális helyzetükbe. Ugróiskolát rajzolnak a kavicsos talajra és azzal szórakoznak egymás között.

A félszeg kislány az óvónéni kezét fogja és megadóan  hallgatja a felnőttek társalgását. Szinte azonnal felismerem az egykor majd lázadó kislányt, aki ugyanolyan retro ruhát visel, mint a félszeg. Megjelenését súlyosbítja a csíkos sapkájára varrt fehér selyemszalag, amit a nagymama biztosan nagyon divatosnak tartott, legalábbis ötven évvel ezelőtt ő is ilyenben szaladgált. Ő nem törődik a külsejével, ott ugrál a vagányok között. Öt év múlva már nem fogja megbocsátani a szüleinek, hogy ilyen öltözékben járatták közösségbe, kamaszként pirszingeket fog viselni és punknak öltözik.
Nem hiányozhat a társaságból az örök kötekedő sem. Lesben állva várja, hogy a békésen labdázó gyerekek elejtsék a játékszert. Azonnal odarohan, felveszi a labdát, de nem rúgja, nem dobja a többieknek, hanem magához szorítva elrohan vele és elbástyázza magát a bokrok között. A többiek kérhetik szép szóval, majd fenyegetve, ő nem adja vissza a bőrt, hiszen éppen az a lényeg, hogy a többiek se tudjanak játszani, és mindenki rá figyeljen. Nagy sokára előbújik rejtekéből, és kajánul vigyorogva, jó messzire elrúgja a labdát.

Ideje indulnom. Sajnálom, hogy abba kell hagynom  a szemlélődést. Felkerekedek és a virágzó hársfákkal szegélyezett sétányon elindulok hazafelé. Szembe jön velem egy idős úr, egyenes tartással, peckesen, sétapálcát tartva a kezében, jobbjával belekarol egy széparcú, jól ápolt és elegáns, egykori hello kittys hölgy karjába. Amint elhaladunk egymás mellett, a vagány huncut szemmel rám kacsint és elmosolyodik a bajsza alatt…