Iván
kilépett az elegáns szállodai szoba erkélyére. Önkéntelenül is elmosolyodott.
Az eléje táruló fantasztikus látvány és a reá váró izgalmas éjszaka ígérete hozta
ilyen lázba. Beszippantotta a Rambla del Mar sós, fűszeres levegőjét. Bár már
este nyolc óra is elmúlt, de így, július derekán Barcelonában még nem nyugodott
le a Nap, búcsúzóul varázslatos bíbor színre festette a strandolók meztelen
bőrét és a kikötő fehér vitorlásait. A férfi nézte a tengerparton sétáló vidám
fiatalokat. Néhányan röplabdáztak a homokos fövenyen felállított hálóknál.
Mások a tengerben fröcskölték egymást, közben nagyokat sikongattak. Amott két
lány a pálmafák közé kifeszített kötélen egyensúlyozott.
Iván most nem gondolkodott, csak élvezni akarta
a pillanat varázsát. Úgy érezte, szétveti a boldogság, az erő, s ez az érzés
mámorító volt, végre újra élt! Hirtelen kamasszá változott, aki magas csúcsokat
hódít meg, távoli tájakat vesz birtokba, siklóernyővel száll a magas égbolton a
hűs tenger habjai felett.
Zajt
hallott a fürdőszoba felől. Talán Andi elkészült – gondolta, és máris kiszáradt
a torka az izgalomtól. A szobában álló aranykeretes biedermeier tükör elé
sétált és lassan ő is vetkőzni kezdett. Levetette a zakóját, kicsit megrázogatta,
a szöszöket, porszemeket gondosan lesöpörte a felöltő válláról, majd a szekrény
oldalán lógó vállfára akasztotta. A nyakkendőjét is kioldotta és az öltöny
vállára fektette. Az ing következett. A felső gomb nem akart engedelmeskedni, hosszasan
bajlódott vele. Iván tekintete összeakadt a tükörből szembenéző képmásával.
Deresedő hajú, markáns férfiarc nézett vissza rá. Végigsimította az állát, és
minden szerénytelenség nélkül meg kellett állapítania, hogy még mindig igen
vonzó a megjelenése. Meleg tekintetű, barna szemei lágyítják szigorú vonásait.
Vajon Andit mi foghatta meg benne? Talán a mosolya? A fellépése? A modora és
stílusa? De nem is érdekes… A fürdőszobában készülődő nő nála több, mint tíz
évvel fiatalabb, gyönyörű teremtés. Olyan, mint egy érett, roppanós cseresznye,
ami után vágyakozik az ember, hogy beleharapjon, ízlelgesse, érezze a kemény
húst, amit a fogaival marcangolhat. A fésülködőasztalon álló hosszú, szép
metszésű kristálypohárhoz nyúlt és kortyolt egyet a gyöngyöző, hűs pezsgőből.
Tovább vetkőzött, ám hirtelen megállt a keze. Emlékezett rá, hogy ez az inggomb
szakadt le a múltkor, és lám, a felesége máris gondosan visszavarrta. Minden
egyes gomb azonos irányban van átöltve az ing színével egyező árnyalatú
cérnával. Emike gondoskodó, szerető kezeinek igényes munkája! A felesége sohasem volt hódító díva, mint
amilyen Andrea. Inkább decens szépség, okos, odaadó, szellemes, mégis
titokzatos, akivel mindenről lehet beszélgetni, akit minden érdekel. Igazán
veszélyes, hiszen a férfi az ilyen nőt nem megkapni akarja, hanem menthetetlenül
beleszeret…
Iván
sietősen visszagombolkozott. Lekapta a vállfáról a zakóját és a nyakkendőjét –
bár a hanyagság mindig távol állt tőle – most gyorsan a zsebébe gyűrte. Már
éppen a kilincsen volt a keze, amikor mögötte kinyílt a fürdőszoba ajtaja.
Andrea állt előtte egy szál törülközőbe burkolózva, illatosan, üdén,
kívánatosan. Amikor meglátta, hogy Iván éppen távozni készül, mosolya az arcára
fagyott és értetlenül nézett a férfira.
–
De hát mi a baj?
–
Baj? Nem, semmi! Most már minden rendben van! Bocsáss meg, kérlek! – szólt
kurtán a férfi, majd sietősen becsukta maga mögött az ajtót.
A
szállodából kilépve nagyot szippantott a tengerparti, sós levegőből.
Megfiatalodva, sietős léptekkel indult el hazafelé…
