Az alábbiakban egy részletet olvashattok a novellából.
...milyen jó lenne energiatakarékos üzemmódba
kapcsolni, úgy, mint a számítógépeket. Egy vegetatív állapotot fenntartva
kiiktatni a memóriát, enni, inni, aludni, bámulni a tengert anélkül, hogy az
ember bele akarná vetni magát a hűs hullámokba, vagy flörtölni a csinos
fiatalemberrel, de nem megy – gondolta keserűen. Feküdt hát engedelmesen tovább
a hátán és várt. Mire is? Hogy holnap legyen, hogy más legyen, hogy ne sajnálja
ilyen átkozottul magát. Nyugalom, meg kell próbálnia relaxálni, úgy, ahogyan a
pszichológus tanította – koncentrált az asszony –, beszívta mélyen a levegőt,
majd lassan kiengedte azt, minden fújással igyekezett megszabadulni a rossz
érzésektől, a lelkét nyomorító árnyaktól. Micsoda ostobaság ez! Százezer
nyugodt légvétel sem változtathatja meg az életét, nem tudja meg nem történtté
tenni azt az öt évvel ezelőtti napot. Hiába jönnek le a férjével azóta is
minden nyáron ide, a kis dalmát halászfaluba pihenni és eljátszani a boldog
folytonosságot és állandóságot, elhitetve magukkal, hogy életük régi
szertartásainak állhatatos ismételgetésével dacolhatnak a sorsukkal...