Kedves Olvasó! Ez az írásom, egy csokorban a "Fatális tévedés" és a "Hortenzia" című novelláimmal, megjelent az "Álmok és valóságok" című antológiában (Holnap Magazin Kiadó, Könyvműhely Nyomda, Miskolc, 2011), mely kiadvány, tizenkét kortárs amatőr tollforgató közös kötete.
Tik-tak, tik-tak, ketyeg az óra, múlnak a másodpercek, vánszorognak a percek, cikáznak a gondolatok az agyamban, miközben álmatlanul forgolódom. A puha, csöndes éjszaka koromfekete dunnája alatt békésen alszik a családom.
Nesztelenül kibújok az ágyból, s beosonok a szomszédos gyerekszobába. A telihold ezüstös fényénél tisztán látom angyali arcotokat.
Tik-tak, tik-tak, ketyeg az óra, múlnak a másodpercek, vánszorognak a percek, cikáznak a gondolatok az agyamban, miközben álmatlanul forgolódom. A puha, csöndes éjszaka koromfekete dunnája alatt békésen alszik a családom.
Nesztelenül kibújok az ágyból, s beosonok a szomszédos gyerekszobába. A telihold ezüstös fényénél tisztán látom angyali arcotokat.
Te, a legkisebb Kicsim. Milyen csodálatos érzés kuporogni az ágyad mellett és gyönyörködni benned, amint édesdeden szenderegsz. Néha csücsörítesz, vagy megrebben a pillád. Vajon milyen álmot látsz? Olyan büszke vagyok rád, Drágám! Az elmúlt hetekben igazi óvodás lettél. Csak bámulom a bátorságod és az önfegyelmed, ahogyan viselted az elszakadást és az újdonságot. Hiszen bátorság kell ahhoz, hogy ha pár órára is, de elválj a megszokott otthonodtól, tőlem, tőlünk, akik eddig a világot jelentettük számodra. Meg kellett tanulnod alkalmazkodni eddig ismeretlen gyerekekhez és felnőttekhez, egy új közösséghez, annak szabályaihoz és erőviszonyaihoz. Nyílt kis szíveddel és lelkeddel meg mertél bízni a téged szerető és rólad gondoskodó pedagógusokban. Őszinte mosolyod egyformán ragyog minden kis pajtásodra. Hidd el, nekem is nagyon nehéz elválnom tőled, de itt volt az ideje, hogy utadra engedjelek a közösségbe. Már nem csak az én oltalmazó karomba bújsz, ha sérelem ér, mástól is tanulsz meséket és énekeket, és a testvéreiden kívül mostantól az óvis társaidat is hiányolod, ha néhány napig nem látod őket. Így van ez rendjén!
Ha félsz, ha bánt valaki, vagy ha szomorú vagy, még sokáig átölellek és magamhoz szorítalak, s biztos lehetsz benne, hogy megvédelek és megvigasztallak. Kérlek, bocsáss meg nekem, ha eljön az idő, mikor már nem tudlak megóvni mindentől! Egyedül leszel kénytelen megtapasztalni, hogy van aki bánt téged, vagy igazságtalan veled, hogy sokkal jobban kell tartanod a barátság álcáját magára öltő álnokságtól, mint az ugató, harapós kutyától.
Kis Középsőm, te ügyes, éles eszű, néha makacs Fiam! A sportban már megtanultál küzdeni. Tudod, hogy a meccsnek mindig van győztese, s törvényszerű, hogy a másik alulmarad. Ha a csapatod veszít, szomorú vagy és mérges, hibáztatod magad, hogy talán te sem voltál elég jó, te sem tettél meg mindent a győzelemért. Pihensz egy kicsit, és másnap már mosolyogva mégy edzeni, azzal a biztos elhatározással a fejedben, hogy ezután még jobban, még elszántabban teszed a dolgod. Dühösnek és reményvesztettnek akkor látlak csak, ha azt kell elszenvedned, hogy hiába vagytok ti a jobbak, mégis a másik csapat győz. Ne haragudj rám, hogy nem tudok magyarázatot adni a miértjeidre! Hogyan érthetnéd meg azt, hogy az igazság néha sokarcú, hogy valaki a reá ruházott hatalommal nem csak élhet, de visszaélni is tud. Persze már te is látod, hogy egy közösség sohasem homogén, mindig vannak akik a körön belül állnak, sokan azon kívül rekednek. Néhányan kezdeményezőek, mások irányításra várnak, és a sodródók mindig az erő mögé sorakoznak fel. Mérges vagy rám, ha beleszólok a kapcsolataidba és arra buzdítalak, hogy állj ki az igazad mellett és védd meg azokat, akiket igazságtalanul bántanak. Tudom, hogy nagyon nehéz vállalni magadat és felemelni a szavad másokért a többség akaratával szemben. Jó úton jársz, és idővel megtanulod! Senkinek sem könnyű, nekem elhiheted! De ha megteszed, mindig szabad és független maradhatsz.
Elsőszülött, okos, nagy Fiam! Hú… most a legnehezebb. Te már a kamaszok pimasz kritikusságával és lázadásával, önfejű világmegváltani akarásával szemléled az életet. Kitekintesz a globalizált környezetünkre, és tudod, hogy vannak kérdések, amikre nincs felelet. Nem tudjuk miért vannak háborúk, járványok és éhínség, miként lehetséges, hogy ártatlanok válnak balesetek vagy gyógyíthatatlan betegségek áldozataivá, mi okból pusztítja el önmagát az emberiség. Te sem tudod a választ, de most bizonyos vagy abban, hogy egyszer majd megoldást találsz mindenre.
Kicsi korod óta azt hallod tőlünk, hogy nem elég jónak lenni, a legjobbra kell törekedni munkában és becsületben egyaránt. S te, mint áldott jó gyerek, így is teszel. Szüleid, nagyszüleid és felmenőid példáját követve elérted, hogy mintául nem a média teremtette celeb-karriereket választod.
Előfordul, hogy valakit közülünk elgáncsolnak, vagy igaztalanul bántanak. Együtt, erősítve egymást a családban, közös erővel felállunk. Néha haragszunk a világra, de ez is elmúlik. Ne érezd úgy, hogy becsaptalak, ha azt látod, hogy a gyermekkorodban oly sokszor hallott mesék tanulságai nem igazak. A jó, erős, nemes és igaz nem mindig nyeri el jutalmát, a rossz a legritkább esetben bukik el, és a hazug embert sem könnyű tetten érni. De abban biztos lehetsz, hogy amíg reggelente a tükörből visszanéző arccal békében állsz, amíg bárki szemébe bármikor nyugodtan bele tudsz nézni, addig nincs nagy baj!
Nem, sajnos nem vagyok az igazság bajnoka. Sokszor tévedek, naponta hibázom én is. Rossz döntéseket hozok, néha megbántom azokat, akik a legkevésbé érdemlik meg azt. Másnap megkísérlem helyrehozni a tévedésem, és megpróbálok úgy élni, hogy többé ne kövessem el ugyanazt a hibát.
Tik-tak, tik-tak, a rohanó másodpercek elűzik az éjszakát, és a pirkadat világosságot gyújt a lelkemben is, száműzi a sötét gondolatokat. Visszarendeződött a helyes rangsor a fejemben. Hálás vagyok az életnek, amiért csodás társat és gyerekeket kaptam, nagyszerű szülőket, nagyszülőket, rokonokat és barátokat, akiknek élete és szeretete erőt ad és mintául szolgál a mindennapokban. Egyelőre egészségesek vagyunk, és boldogok! Nem szabad elfelejtenünk nap mint nap megszolgálni és kiérdemelni ezt az ajándékot!
Ideje aludni térnem, hiszen a hajnallal egy új nap születik, újabb csaták és küzdelmek várnak ránk. Ezzel az értékvesztett, őrült világgal szemben mi, a magunk módján csakis úgy harcolhatunk, hogy hűek maradunk önmagunkhoz.
Kis Középsőm, te ügyes, éles eszű, néha makacs Fiam! A sportban már megtanultál küzdeni. Tudod, hogy a meccsnek mindig van győztese, s törvényszerű, hogy a másik alulmarad. Ha a csapatod veszít, szomorú vagy és mérges, hibáztatod magad, hogy talán te sem voltál elég jó, te sem tettél meg mindent a győzelemért. Pihensz egy kicsit, és másnap már mosolyogva mégy edzeni, azzal a biztos elhatározással a fejedben, hogy ezután még jobban, még elszántabban teszed a dolgod. Dühösnek és reményvesztettnek akkor látlak csak, ha azt kell elszenvedned, hogy hiába vagytok ti a jobbak, mégis a másik csapat győz. Ne haragudj rám, hogy nem tudok magyarázatot adni a miértjeidre! Hogyan érthetnéd meg azt, hogy az igazság néha sokarcú, hogy valaki a reá ruházott hatalommal nem csak élhet, de visszaélni is tud. Persze már te is látod, hogy egy közösség sohasem homogén, mindig vannak akik a körön belül állnak, sokan azon kívül rekednek. Néhányan kezdeményezőek, mások irányításra várnak, és a sodródók mindig az erő mögé sorakoznak fel. Mérges vagy rám, ha beleszólok a kapcsolataidba és arra buzdítalak, hogy állj ki az igazad mellett és védd meg azokat, akiket igazságtalanul bántanak. Tudom, hogy nagyon nehéz vállalni magadat és felemelni a szavad másokért a többség akaratával szemben. Jó úton jársz, és idővel megtanulod! Senkinek sem könnyű, nekem elhiheted! De ha megteszed, mindig szabad és független maradhatsz.
Elsőszülött, okos, nagy Fiam! Hú… most a legnehezebb. Te már a kamaszok pimasz kritikusságával és lázadásával, önfejű világmegváltani akarásával szemléled az életet. Kitekintesz a globalizált környezetünkre, és tudod, hogy vannak kérdések, amikre nincs felelet. Nem tudjuk miért vannak háborúk, járványok és éhínség, miként lehetséges, hogy ártatlanok válnak balesetek vagy gyógyíthatatlan betegségek áldozataivá, mi okból pusztítja el önmagát az emberiség. Te sem tudod a választ, de most bizonyos vagy abban, hogy egyszer majd megoldást találsz mindenre.
Kicsi korod óta azt hallod tőlünk, hogy nem elég jónak lenni, a legjobbra kell törekedni munkában és becsületben egyaránt. S te, mint áldott jó gyerek, így is teszel. Szüleid, nagyszüleid és felmenőid példáját követve elérted, hogy mintául nem a média teremtette celeb-karriereket választod.
Előfordul, hogy valakit közülünk elgáncsolnak, vagy igaztalanul bántanak. Együtt, erősítve egymást a családban, közös erővel felállunk. Néha haragszunk a világra, de ez is elmúlik. Ne érezd úgy, hogy becsaptalak, ha azt látod, hogy a gyermekkorodban oly sokszor hallott mesék tanulságai nem igazak. A jó, erős, nemes és igaz nem mindig nyeri el jutalmát, a rossz a legritkább esetben bukik el, és a hazug embert sem könnyű tetten érni. De abban biztos lehetsz, hogy amíg reggelente a tükörből visszanéző arccal békében állsz, amíg bárki szemébe bármikor nyugodtan bele tudsz nézni, addig nincs nagy baj!
Nem, sajnos nem vagyok az igazság bajnoka. Sokszor tévedek, naponta hibázom én is. Rossz döntéseket hozok, néha megbántom azokat, akik a legkevésbé érdemlik meg azt. Másnap megkísérlem helyrehozni a tévedésem, és megpróbálok úgy élni, hogy többé ne kövessem el ugyanazt a hibát.
Tik-tak, tik-tak, a rohanó másodpercek elűzik az éjszakát, és a pirkadat világosságot gyújt a lelkemben is, száműzi a sötét gondolatokat. Visszarendeződött a helyes rangsor a fejemben. Hálás vagyok az életnek, amiért csodás társat és gyerekeket kaptam, nagyszerű szülőket, nagyszülőket, rokonokat és barátokat, akiknek élete és szeretete erőt ad és mintául szolgál a mindennapokban. Egyelőre egészségesek vagyunk, és boldogok! Nem szabad elfelejtenünk nap mint nap megszolgálni és kiérdemelni ezt az ajándékot!
Ideje aludni térnem, hiszen a hajnallal egy új nap születik, újabb csaták és küzdelmek várnak ránk. Ezzel az értékvesztett, őrült világgal szemben mi, a magunk módján csakis úgy harcolhatunk, hogy hűek maradunk önmagunkhoz.
